Ahhoz, hogy a második cochleáris implantátum előnyeit is maximális élvezhessék, a CI-t használó pácienseknek rendszeresen kell gyakorolniuk, akárcsak az első implantátum esetében. Német és osztrák szakértők elmagyarázzák, hogyan kell a binaurális halláshoz gyakorlatokat végezni.

“A cochleáris implantátumok egymást követő beültetésénél speciális és kitartó gyakorlásra van szükség” – magyarázza Corinna Schaar, a Németországban élő, hallókészülékek esetén alkalmazott rehabilitációra szakosodott szakértő. A cochleáris implantátumok egymást követő beültetése annyit jelent, hogy a CI-vel rendelkező páciens egy második cochleáris implantátumot kap az ellenkező oldali (=másik) füléhez. A bécsi beszédterapeuta, Constanze Vetter, olyan Ausztriában élő betegekkel dolgozik, akik CI-t használnak. “A pácienseimnek azt szoktam javasolni, hogy az új CI-vel először otthon kezdjenek el gyakorolni. A hétköznapi életben egyébként is egész nap használniuk a cochleáris implantátumukat.”

Minél több idő telik el az első beültetés után, annál valószínűbb, hogy a páciensek elfelejtik milyen hosszú heteket, sőt hónapokat kellett gyakorlással tölteniük az első műtétet követően. Előfordul, hogy a CI-t használók azt várják, hogy a második oldal hamar felzárkózik az első implantátummal ellátott fülhöz és hamar ugyanolyan teljesítményt ér el. Ezzel szemben, néhányan a második oldalról érkező jeleket zavaró háttérzajként érzékelik. “Az audioprocesszor rendszeres használata alapvető feltétel. Fontos, hogy a páciensek motiváltak és együttműködők legyenek” – hangsúlyozza Schaar.

Hallás – mindkét füllel és mindkét irányba

Kezdetben a hallgatás és a beszédértés gyakorlásához egyedül a második CI-t használják, majd a két eszközt együtt kell alkalmazni. A kisgyerekek nem mindig akarják az elsőként kapott CI-t letenni, ilyenkor a szülők bevethetnek egy kis trükköt: a délutáni alvás után mondhatják, hogy “az első processzor még fáradt és tovább kell pihennie”. Ekkor elérkezik a hallást segítő játékok ideje.

Ahhoz, hogy hangforrásokat meghatározhassák és az egyes hangokat és a hangforrásokat zajos környezetben is el tudják különíteni, a páciensek hallókészségeinek a két oldalon közel megegyezőnek kell lennie. Az ilyen binaurális képességek kifejlődéséhez, csakúgy, mint a beszéd és a kommunikáció megtanulásához időre van szükség, még normál hallású gyerekeknek is. Ezek a képességek a beszéddel és a nyelvvel együtt fejlődnek, éppen ezért fontos, hogy a cochleáris implantátumot használó páciensek folyamatosan gyakoroljanak.

Bújócska Időseknek és Fiataloknak

A felnőttek és a tinik körében népszerű játék egy hagyományos Samsung, Apple vagy Huawei telefon csengőhangjával kezdődik: “Kinek a telefonja csörög?” vagy “Hova tettem a telefonom?”

Míg a felnőttek a hasonló helyzetekre kissé idegesen reagálnak, a gyerekek általában szívesen játszanak különböző bújócskás játékokat. A Hangbújó elnevezésű játékhoz két játékosra van szükség: az egyikük elbújik, majd egy előre megbeszélt hangot ad ki vagy a nevén szólítja a hunyót. Akár ébresztőórát vagy mobiltelefont is el lehet rejteni. A gyerekek együtt is kereshetik az elrejtett tárgyat. A friss implantátummal rendelkező gyerekeknek a rejtekhely megtalálásához szüksége lehet egy felnőtt játékos segítségére.

A gyerekek a Szembekötősdit is nagyon kedvelik. A hallást ezt a játékkal úgy lehet gyakorolni, hogy a “vak” játékost csak hangosan vagy különböző hangokkal lehet szólítani. Természetesen más játékokat is átalakíthatunk. “Legszívesebben az Én olyat hallok, amit te nem elnevezésű játékot játszom a gyerekekkel.” – mondja nevetve Corinna Schaar. “Nem csak azt kérdezzük a gyerekektől, hogy milyen hangot hallanak, hanem azt is, hogy honnan jön a hang.”

Célzott helymeghatározás

Felnőttként, ha az irányított hallást szeretné gyakorolni, a legjobb, ha ismerős környezetben, olyan ismerős hangokkal kezdni, amelyeknek körülbelül be tudja azonosítani a helyét. Keresse meg a hang forrását! Hunyja le a szemét, fordítsa el a fejét különböző irányba és határozza meg, melyik irányból hallható legerősebben a hang.

“Az adott hang lehet beszéd, hangszer vagy bármilyen, a mindennapokban előforduló hangzás” – magyarázza Vetter. “Ha a hang helyének meghatározása már jól megy, két különböző helyről származó hangot játszok le, közvetlenül egymást követően. A pácienseknek a helyes sorrendben kell meghatározni a hangok helyét.” Ahogy egyre ügyesebb lesz, akár ismeretlen környezetben vagy ismeretlen, illetve mozgó hangokkal – mint egy elhaladó autó hangja – is megpróbálhatja ugyanezt.

A felnőtteknek könnyen be kell tudni illeszteniük ezeket a gyakorlatokat a mindennapi életükbe. Schaar azt javasolja, hogy a CI-t használók akár egyedül, akár egy társukkal együtt, hunyják be a szemüket és próbálják meg kitalálni: hány hangot érzékelek, mik ezek és honnan jönnek? Csoportterápia során ezt a gyakorlatot bent és kint egyaránt, akár egy parkban vagy egy kávézóban is elvégezhetjük. Egyszerre gyakorolhatjuk a helymeghatározást és a hangelkülönítést.

Beszédértés zajban

Mindegy, hogy egy étteremben, egyterű irodában, osztályteremben vagy tömegközlekedési eszközön tartózkodunk: a mindennapi élethez zajban is szükség van a beszédértésre és a kommunikációra. “A zajban történő beszédértés a rehabilitációs folyamat legnehezebb állomása” – erről Constanze Vetter meg van győződve. Azt javasolja, hogy ha a CI-t használó betegek bizonytalanok egy gyakorlatban, először gyakorolják csendes környezetben. “Az első szavak megértése után a feladatot halk háttérzajban is megpróbálhatjuk végrehajtani” – teszi hozzá német kollégája.

Bár a beszédtesztek során általában szabványos fehér zajt alkalmaznak, a hallásgyakorlatok során Vetter előnyben részesíti a környezeti zajokat. “Szeretek hétköznapi körülmények között dolgozni.” Otthon például bekapcsolhatjuk a rádiót. A tapasztaltabb páciensek kedvenc éttermükben is végezhetnek kommunikációs gyakorlatokat. Vetter hangsúlyozza, hogy ilyen környezetben még a normál hallással rendelkezőkkel is előfordul, hogy meg kell kérniük beszélgetőpartnerüket egy adott mondat megismétlésére. “A terápiás kezeléseim központjában az áll, hogy megtanítsam a pácienseimnek, hogyan kezeljenek bizonyos helyzeteket.”

“Kezdetben még az is elég, ha egy adott gyakorlatot nyitott ablaknál végzünk” – magyarázza Schaar. Ez bármikor egyszerűen bevethető, akár beszélgetőpartnerrel, akár CD-ről gyakorol. “A zajban történő beszédértéshez a legjobb gyakorlatokat a mindennapi élet nyújtja” – teszi hozzá mosolyogva Schaar. “Zaj nélkül nincs élet.”